logo

OM Azonosító:

032475

Tel.:

+36/29-337-140

Cím:

2351 Alsónémedi, Iskola utca 1.

E-mail:

titkarsag@szechenyi-alsonemedi.edu.hu

logo

123 456 789

info@example.com

Goldsmith Hall

New York, NY 90210

07:30 - 19:00

Monday to Friday

Hírek iskolánk életéből

Élménybeszámoló a 8.c osztály jutalomkirándulásáról

’’Párkány, ahol az ember, ha ritkán is jár, nem vész el, mert üdvözli az Ómagyarság méltó, büszke sarja,,

Élménybeszámoló a 8.c osztály jutalomkirándulásáról

Nyolcadikosak vagyunk már, nyakunkon a ballagás. Legtöbbünk útja szeptembertől szétválik. Épp ezért örültünk nagyon, hogy ötödik osztályos szép tanulmányi eredményünk jutalmaként egy kirándulásra voltunk jogosak. Úticélként Párkányt, Esztergomot és Visegrádot választottuk. Reggel nyolckor már a buszon ültünk, készen az indulásra. Az idő jóval gyorsabban telt el, mint gondoltuk.

Első megállónk Esztergom volt. Mielőtt jobban szemügyre vehettük volna a bazilikát, átsétáltunk a Mária Valéria hídon Párkányba. A hidat keresztező, határvonalat jelölő piros csíkot elhagyva szlovák területre léptünk. A városi programládikánk koronaékszere a magyar nyelvű általános iskola volt, ahol a 8.c osztály várt minket. Mint kiderült, teljesen véletlen volt, hogy az igazgató úr választása rájuk esett: hiszen mi is 8.c osztályosok vagyunk. Ez az intézmény biztosítja a diákoknak a magyar nyelvű oktatást. A tanulók elmondásából megtudhattuk, bár a szlovák nyelvet is kötelező tanulniuk, otthon ritkán használják. Ha lehet, ők mindenhol a magyar nyelvet beszélik. Az iskolájuk révén is tudják őrizni magyarságukat. Ebből ízelítőt kaphattunk a tanórán. Az igazgató úr vezetésével körbejárhattunk az intézményt. Az iskola felszereltsége nagyon jó, 4 épület, nagy udvar, focipálya, amfiteátrum. Láttunk olyan dolgokat, melyeket talán nálunk is meg lehetne valósítani. Az igazgató úr beavatott minket egy határon túli magyar iskola működtetésének a nehézségeibe is. A gyerekkel folytatott beszélgetéseink során kiderült, hogy sok párkányi magyar diák Magyarországon kívánja folytatni a középiskolai tanulmányait. Ez az igazgató úr véleménye szerint gyakran azt fogja jelenteni, hogy a diákok felnőttként már az anyaországban telepednek le. Bennem az is mély nyomott hagyott, hogy a már sokszor említett igazgató úr, amellett, hogy az iskola fáradhatatlan mozgatórugója, az ottani magyar vállalatokat, boltokat, dolgozókat is támogatja. Ez abban nyilvánul meg, hogy csakis az említett vállalatoktól, boltokból vásárol. Az idegenvezetés után a diákokkal is lehetőségünk nyílt kötetlenül beszélgetni. Sok mindent megtudhattunk róluk. Például azt, hogy magyar szerző könyveit olvassák, de nem csak olvassák, szeretik is. Sok magyar zenét hallgatnak, amit szintén a magyar zene iránti szeretet vezényel, nem pedig az, hogy kötelezően előírták nekik. Emellett mondtak nekünk néhány olyan magyar szót, amit a szlovákból vettünk át. Ez is nagyon érdekes volt.

Az iskolának az évkönyvünkből is vittünk, melybe az osztályunk fotóját is beleragasztottuk és mindenki aláírta. Ezen kívül Jobbágy Inci néni segítségével a Halászy Károly Művelődési Ház és Könyvtár jóvoltából vásároltunk magyar vonatkozású könyveket, társasjátékokat. Juhász Borbála keramikus munkáiból is válogattunk. Illetve iskolánk vezetősége is küldött alsóban használható munkáltatófüzeteket. Úgy láttuk, hogy nagy örömmel fogadták. Mi is kaptunk ajándékot az ottani gyerekektől.

Az iskola megtekintése után beültünk fagyira egy magyar tulajdonban lévő cukrászdába. Köszönjük szépen Török Lajosnak az ajánlását és segítségét. Itt mindenki megpihent egy kicsit, felkészülve a bazilika megtekintésére.

Picit megpihentünk, majd újult erővel, frissen és üdén vágtunk neki a kihívásnak a tikkasztó melegben. Megközelíthetőleg 15 percig nem is volt panasz vagy kérelem az újabb pihenésre. Mielőtt bementünk volna a híres bazilikába, a lépcsőn egy csoportképre, valamint egy újabb „pihire,, volt igényünk. Miután megint összeállt a társaság, beléptünk a bazilikába, aminek a belső hőmérséklete rögtön mindenki tetszését elnyerte. Azonban a csodálatos belső tér is mély benyomást keltett a csapatunk több tagjában. Sajnos most épp felújítás alatt áll az épület, így az állványok kicsit rontottak az összképen. Külön figyelmet szenteltünk Péter bácsi kedvenc orgonájának, ami mai napig is angyalszobrok által körbefogva ékesíti az épületet.

A bazilika felsőbb szintjén, egy panorámakávézóból gyönyörködtünk a Dunára vetülő csodás látványban. Fent nemcsak sok finom ital és csodás kilátás várt minket, hanem egy kiállítás is. Itt megtekinthető az időkapszula és annak megtalálásának, felnyitásának részletei.

Az esztergomi bazilika után már egyre nagyobb volt a ,,menjünk a szállásra, fáradtak vagyunk’’ véleményen lévők aránya. Még lassan sétáltunk egyet az esztergomi vár alján, majd tanáraink kérésünket meghallgatva, visszavezettek minket a buszhoz és elgurultunk Dunabogdányba. A szállás sokak tetszését elnyerte. A nagyon finom vacsora után, akik akartak lementek a Dunapartra, a többiek pedig nagy társaspartikba kezdtek. Az este is hangulatosan telt. Ügyeltünk rá, hogy mindenképpen meglegyen a 8 óra alvás, amellett, hogy mulatós osztály révén, igyekeztünk magunkat jól érezni. De csakis mértékkel! Erre bizonyíték, hogy másnap reggel néhányan értelmetlenül korán felkeltünk és folytattuk, ahol este abbahagytuk. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat ,,lehet néha túlságosan is jól’’- nyilatkozták az osztály leányai. Bár kísérő tanáraink nem panaszkodtak. Mikor már mindenki felébredt, az ebédlőben pompás reggeli várt minket. Reggeli után összeszedtük a cókmókjainkat és el is indultunk Visegrád felé.

Visegrádon először a Királyi Palotát néztük meg, amit egy nem mindennapi idegenvezető mutatott be nekünk. Elek (ő kérte, hogy így szólítsuk), egy nagy tudású történész, aki a sok történelmi érdekesség mellett, vicces hozzászólásokkal is szépítette előadását, illetve fokozta a csapat jókedvét. A vár után a Salamon-tornyot néztük meg, ahonnan a kilátás, nem saját szavaimmal élve „egyenesen festői” volt. A torony után a visegrádi bobpályához utaztunk, amit mindenki kipróbálhatott. Az óvatosabbak gyakrabban húzták be a fékkart, míg az adrenalinvadászok hajlamosak voltak erről megfeledkezni. Az egész osztályról mókás képek készültek. Annyi biztos, hogy a levezető, kifárasztótechnika működött. Hazafelé sokan csendesebbek voltunk, mint általában. Mindannyian kellemesen elfáradtunk.

Zárszóként: A kirándulás nagy siker volt. Tökéletes alkalom arra, hogy mi, hamarosan búcsúzó osztálytársak, még együtt tölthessünk egy kis időt az iskolán kívül.

Teri néni, Edina néni, Csaba bácsi megjegyzése: „….mert MEGÉRDEMELTÉTEK ….és egyáltalán nem voltatok zajosak, rendetlenek…mindenhol, mindenki csak dicsérte a csapatot.”

 

HÁLÁSAN KÖSZÖNJÜK AZ ÖNKORMÁNYZATUNK TÁMOGATÁSÁT, HISZEN EZ A KIRÁNDULÁS MOST NÉLKÜLÜK NEM VALÓSULHATOTT VOLNA MEG!

Molnár Emma 8.c osztályos tanuló